Egyetemes Philologiai Közlöny 1928. április-december [antikvár]

ARANY JÁNOS „KÜLÖNÖS TERMÉSZETE" ÉS AZ ARANY-BALLADÁK MEGRENDÜLT LELKŰ HŐSEI. II. A „Nagyidai cigányok" elvezettek a balladavilág kapujá« hoz. Mielőtt azonban itt bekopognánk, próbáljuk meg egy má; sik oldalról is megközelíteni azt a „különös természetet", ame? lyik ezt a csodálatos balladavilágot megteremtette. Vájjon hogyan nyilatkozik „kedélybetegségéről" maga a költő és e betegségről milyen kép bontakozik elénk Arany János /eve? leiből? Arany levelezése a költő kedély betegségének érdekes fej' lödésrajzát tükrözi. E levelezés alapján úgy kell ítélnünk, hogy Nagykőrösön nem csupán kibontakozik a költő kedélybaja, de egyúttal a „krízis" óráit is itt éli az át, sőt itt indul meg és sike« resen előre is halad már a lelki gyógyulás, a „szanálódás" mun« kája is. Ugyanezt a fejlődésrajzot leplezhetjük le Arany költői munkáinak elemzése útján is: de kétségtelenül nagyobb bizos nyitó erővel fognak bírni a költőnek közvetlen vallomásai, ezért az alábbiakban e legközvetlenebb vallomásoknak. Arany levef leinek alapján kíséreljük meg a következő — vázlatos, de viláí gosan lelepleződő^ — fejlődésrajzot: , Hosszabbírövidebb ideig tartó rosszullétekről már az 1847íi levelek panaszkodnak (pl. Petőfihez: június 5. és november 11.: „rosszullét", „rheumaticus hideglelés", „nátha", „fő« és szemfájás", „arczkiütések", gyomorbajok), sőt a november llsi levél már a művészi ihlet hanyatlását panaszolja („a múzsa nincsen többé", „döglött pegazus"), de igazában csak az ötvenes években súlyosodnak mind e testi és kedélyi bajok.^ ÍS53'ban (május 23) ' Elemzéseink a költő „hátrahagyott iratai" III. és IV. kötétében kÖ7Öltlevelekre támaszkodnak (1888-89). Amig Arany összes hátramaradt levelei közzé nem tétetnek, a költő lelki fejlődéséről, kényszerűen, csak -nagy vonalakban rajzolt vázlatos kép adható. Dóczy Jenő szép kis tanulmánya: ,,Arany János neiiraszténiája" (Napkelet, 1924. IV. sz.) — a közönséges felfogással szemben, mely az 1853—61=ig terjedő évek beteges tüneteit közvetlenül az 1849íes tragé= dia következményének tartja — lényeg szerint helyesen hangsúlyozza, hogy költőnk a 49íes csapások okozta megrendültsé'gböl aránylag gyor» san, már ISSO^ben menekült. Költői munkásságának termékeny szakai szává válnak_ az 1850—53=1« terjedő évek és a költő lelkiállapota is ez években „egészen más mint az az önmagába roskadás, mely pár ev múlva erőt vesz rajta". — De meg kell jegyeznünk: a) e „menek; ves korántsem teljes és b) Aranv „neuraszténiája" korántse kezdőd -dott csupán „1852 őszén vagy telén'"'. Philologiai Közlöny. LII. 4 — 10. 6