Egyetemes Philologiai Közlöny 1928. január-március [antikvár]

HIPPOKRATESTÓL TACITUSIG. Jelen dolgozatomban egy örök történeti kérdéshez: Tacitus gondolatvilágának és írásmódjának ismeretéhez akarok egy csekélységgel hozzájárulni. Norden megállapította, hogy az, amit Tacitus néprajzi könyvében a germánokról mond, nem független az V. század« nak görög irodalmától. Mert a latin történetíró majdnem szó« szerinti egyezéssel úgy jellemzi a germánokat, mint ahogy Herodotos és a levegőről szóló hippokratesi irat a skythákat jellemezte: egymáshoz feltűnően hasonlítanak és minden más néptől annyira különböznek, hogy csak saját magukhoz hason« latosak.^ Norden szerető gonddal járt e feltűnő megegyezésnek utána és egész származástani táblát állított össze annak kimutatása végett, hogy az első ión néprajzi tudomány miként folytatódott a további görögírómai irodalomban és hogy ezúton — az iro« dalmi hagyomány átszármaztatásával — miként jöttek itt létre azok a szemléleti keretek és típusok, melyeknek gondtalan használata még a későkorú latin író munkáját is könnyűvé tette. Nordennek hálásak lehetünk pontos filológiai megállapítáí saiért; de kérdés, hogy meg kell-e náluk állapodnunk, s beér« jük«e azokkal a kevéssé hízelgő következtetésekkel, melyeket Norden „esetünk"íböl bizonyára jogosan von le, ha további lépéseket nem tart szükségeseknek (Die germanische Ur« geschichte in Tacitus Germania, 1920. 56. I.). Úgy hiszem, hogy két pontban mehetünk túl a kiváló kutatónak tételein. Először kereshetjük annak tárgyi okait (mert hisz ilyesmire a szöveg« egyezésekből még nem kapunk feleletet), hogy miért állandó« sultak bizonyos szempontok — a mi esetünkben a hasonlóság és különbség szempontja — a görög«római néprajzi irodalom« ' Her. IV. 108. (a Boubivoi-ról): éövoí; éóv iuét« kmí ttoWóv Y\auKÓv TE TTŐv íffxup"!'? eöTi Kai -truppóv összevetve Tac. Germ. 4-gyel: habitus quoque corporum, tamquam in tanto hominum numero, idem omnibus: truces et caerulei oculi stb. Azután: Hipp. ír. áepuuv stb. 19. (Kuehlewein): ttoXú áiTr)X XiqKTai tűjv Xoittiuv ávdpáiTrujv tó Zku-öiKÓv YÉvoi; Kai ^oiKev aÚTÓ éiuuTŰj űjö-rrep tó Aíyútttiov és u, o. 18. aÚToi auToiűiv éoÍKaoi Kai ouba^oí? áWoi? és 19. Tii eíbea ófxoíoi aÚToiéuuuToí? egybevetve Tac. G. 4-gyel: Ipse eorum opinionibus accedo qui Germaniae populos nullis aliarum nati-onum connubiis infectos propriam et sinceram et tantum sui símilem gentem exstitisse arbitrantur. Philologiai Közlöny. LU. 1-6. 1