Együttélés és többnyelvűség az irodalomban [antikvár]

Világszerte megnőtt az érdeklődés a többnyelvű országok népeinek kultúrája iránt. Az együtt élő népek irodalmai, nyelvei, zenéje szüntelen érintkezésben, egymásra hatásban fejlődtek. Miként alakult népek és nemzetek együttélése valamint az ebből adódó többnyelvűség Kelet-Közép-Európában és közelebbről Magyarországon a nacionalizmus kialakulásának korszakában és azt követően? Milyen közös vonások érvényesültek a nemzeti irodalmakban, amikor a nemzeti mozgalmak, célkitűzések nem egy ízben oly tragikus módon kerültek szembe egymással? Mint vált lehetségessé, hogy amit egy nép történelme kizárólagos jellemvonásának tart, szinte valamennyinek közös jellegzetessége? A kulturális érintkezésnek milyenformái érvényesültek, és kik voltak azok a többnyelvű alkotók, akik meghatározó szerepet játszottak a kulturális közvetítésben? és egyáltalában mennyiben segítette egy-egy nemzeti irodalom klasszikusát, hogy pályája kezdetekor anyanyelvén kívül egy másik nyelven is verselt, vagy írt prózát. A magyar és a kelet-európai összehasonlító irodalomtörténet kiváló művelőjének, Sziklay László professzornak negyvenévnyi terméséből válogató kötetünk tanulmányai ezekre a kérdésekre keresnek választ.