Eleven csónak [antikvár]

Szentmártoni János 1975-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát. A Stádium Fiatal Írók Körének egyik alapító tagjaként indult, 2000 óta szerkesztőként dolgozik. Első verseskönyvét Gérecz Attila-díjjal jutalmazták, 2004-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Édes Anyanyelvünk pályázatának első díjazottja vers kategóriában. Eddigi kötetei: Útszéles magány Madárjós Itt, a papíron Útinaplót általában hajókabinban, vonatfülkében, teveháton vagy hotelszoba félhomályában ír az ember. Igyekszik minél pontosabban visszaadni a hegyek vonalait, a folyók csobogását, az emberek szokásait. Én sem cselekedtem másként az elmúlt évek alatt - csak épp egy tapodtat sem mozdultam el íróasztalom mellől. Lélekben jártam meg idegen s mégis ismerős földeket. Azért keltem útra, amiért mindannyian: a megismerés és a gazdagodás vágya hajtott, s az a leplezetlen kérdés, hogy mások világában vajon föllelem-e önmagam. Önző volnék? Meglehet. De önmagunk megtapasztalásának ára van. S még az önzőség vádját is vállalom azért az élményért, amelyet az alkotók műveiben történő kóborlásaim során átélhettem. Nem vagyok kritikus, s nem is akartam azzá válni sohasem. Ma pedig már késő volna egy ilyen elhatározáshoz. Költőként és izgága olvasóként merültem el az érintett alkotásokban. Hogy mennyire sikerült, hogy milyen mélységekig jutottam, majd elválik. Két Vergiulusom volt utam során: az alázat és a kíváncsiság.