Ember és írás [antikvár]

Miért írunk? Mit akarunk az írással? Örök kérdések, amelyeket minden igazi író feltesz magának és válaszol is rá, ki így, ki úgy. Van, aki egyenesen tanulmányokban, van aki képzelt személyek mögé rejtőzködve, nagy könyvekben válaszol, de mindenki válaszol. Nem a világnak van szüksége az írás igazolására, hanem neki. Mi újat mondhatnék hát én erről a számtalanszor letárgyalt kérdésről? Hát újat nemigen, de mást és másképpen mégis mondhatok. Már ősidők óta minden igazi írónak van mondanivalója az Írásról s ez így lesz a jövőben is. Vagy mint művészetről beszélünk róla, vagy mint tudományról, vagy mint társadalmi tettről. A legmagasabb igény, ami minden igaz íróban benn fészkel, az, hogy az írás mindahárom legyen. Legyen művészet, mert ez az első, ez az egyéniség adott, ösztönös kifejezése. Legyen tudomány: a mesterségbeli tudás, a biztos írnitudás, a tiszta értelem és a magas gondolat uralkodjék rajta. És legyen társadalmi tett, legyen az emberekre egyénenként és közösségben alakító, változtató hatással...