Emlékkönyv Bánóczi Józsefnek [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az a nagy kör, mely Bánóczi Józsefről emlékkönyvet tervezett, engem bízott meg, hogy életéről, fejlődéséről, egyéniségéről írjak. Nagy örömmel fogadtam a megbízást. Rajta leszek, hogy az a barátság, mely engem 1864 óta hozzá fűz, el ne térítsen attól a tárgyilagosságtól, mely ilynemű írásra is kötelező. Nem neki írom e sorokat, ő neki nem mondhatok újat, hanem megbízóimnak és a nagy nyilvánosságnak, melynek jogos követelése, hogy igazat írjak neki. Az a barátság, mely immár ötvenöt éves, oly gazdag élményekre támaszkodik, hogy nincsen kitéve az elfogultságnak, a múlékony benyomások erejének. Csak jól látom őt, amennyire általában látnom adatott. Hiszem, hogy magamról se írhatnék sokkal meghittebben és idegenről sem az igazságnak megfelelőbben. Barátságunk mindig férfias barátság volt, tiszteltük egymás egyéniségét, mindegyikünk a másiknak eltérő sajátosságait mintegy a maga mivolta kiegészítésének és így némileg a saját szerzeményének is tekintette. Megszerettük egymásban nemcsak a bajtársat, a munkatársat, a hasonló eszményekért hevülőt, hanem magát a barátságot is. Ha magam köré nézek, nagy csodálkozással tapasztalom, hogy a barátság szegényes szerepet visz az ifjabb nemzedék életében. Meglehet, hogy csalódom, de sokakat ismerek, akiknek egyetlen egy meghittebb barátjuk sincsen."