Emléklapok Babits Mihály fotóiból és kézirataiból [antikvár]

Részlet: "Vers, te másfelé röpülj, menekülj a vésztől, nyugodalmas képeket, régi kort igézz föl. Légy te búm-feledtető, légy te nekem Léthe: kinek éber gondja kín, dalban újul léte." (Emléksorok egy régi pécsi uszodára) "Nagyapáim, még a vármegyét szolgálták, apám az államot: én voltam az első, aki fölhagytam a jogászi tradíciókkal s az ősi mesterséggel. A szabad tudós pályájára vágytam és sokáig két életet éltem, a komoly és lelkiismeretes fiatal tanárét és a felelőtlenül dúdolgató költőét egyszerre."