Emlékülés a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából [antikvár]

ORTUTAY GYULA bevezetője Tisztelt Hallgatóim ! A Tanácsköztársaság, a Tanács-Magyarország születésének 50. évfordulójára emlékezünk. Semmi üres ünnepségre nincs szükségünk, nem is ilyen a miénk. Az üres frázisoktól elfordul az ország. Más nálunk az ünnep, az emlékezés funkciója: 1848/49, 1919 dátuma számunkra több jelentést hordoz. Egyszerre jelenti a nemzet előremutató történeti hagyományát, mindazt, ami legerősebb szálakon köt a múltunkhoz, népünk múltjának szabadságharcos,, forradalmi hagyományaihoz. S ugyanez a hagyomány a jelen feladatai, gondjai közepette a példát is adja, a példát: a sokszor vitatott, többértelmű, gazdag példát jelenti. A mi számunkra így termékenyítő az ünnep. Hadd emlékeztessek: a harcoló, harc közben építő, diadalmaskodó, majd elbuktatásában is jövendőt hordozó 133 nap minden egyes napján a lét és nemlét kérdéseire válaszolt a munkáshatalom. Egyszerre kellett foglalkoznia államszervezéssel, a katonai fegyveres erő megteremtésével, a szocialista gazdasági alapok megteremtésével, egy új művelődéspolitika kidolgozásával. Mindennap új s mindenki számára szinte alig ismert funkciókat hordozó proletárdiktatúra államának feladatairól kellett dönteni s nemcsak az államvezetés ismeretlen gyakorlata volt gond, hanem a szerveződő külső és belső ellenséges erők léte is fenyegette a fiatal államot. Igen: mindennap élet-halálharc volt a szó legteljesebb értelmében. Lukács György meghatott rezignáció-val, szeretettel s mégis némi keserű iróniával emlékezik elsősorban arra, hogy ideológiailag mennyire készületlenek voltak. Bizonyára így is volt. S mégis, így is ez a fiatal szocialista állam — ellenségek gyűrűjében — kiépíti államapparátusát, a háborút gyűlőlő nép körében hadsereget szervez, kiépíti a társadalmi tulajdon első szocialista formáit s amiről a mai nap mi itt megemlékezünk: elindítja az első szocialista igényű kulturáhs forradalmat. Ha tudjuk is, hogy minden teljességre törő művelődéspolitika évtizedekre szóló alapvetés, amit korrigálhat a napi, a hirtelenében felmerült igény, s egy üyen művelődéspoHtika évek munkáját igényli — akkor csodálhatjuk igazán a fiatal proletáráUam nagytávlatú művelődéspolitikáját, amely rögtönzéseiben is teli volt gazdag, bátor, jövőt hordozó gondolatokkal, forradalmi erejű elvekkel. Most vetődik fel először a mi nyolc osztályos általános iskolánk elő- MTA I. Oszt. Közt. 26. 1969