"Engem csak a vers véd" [antikvár]

Részlet a műből:"A Magyari NAGYúrhozA Magyari NAGYúrhozNagy Gáspár emlékéreSoraimat ajánlom Márta Asszonynak, Rékának, Áronnak és RitánakEzt a levelet gyásztávirat helyett írom. írnom kell, mert szólni sosem volt erőm, ha az utóbbi időben Gáspár szóba került, valami mindig szorongatta a torkom. Ezért álltam ott oly sokszor szótlanul ágya mellett, talán zavarva Benneteket, néztem rátok némán, mert a mondandó kimondhatatlan volt. Ügy tűnik az égiek valamilyen nagy mérkőzésre vagy egész sorozatra készülnek - talán Gáspár megbocsátja e profán gondolatot -, hiszen egész sor galaktikust igazoltak az elmúlt szezonban: Domokos Mátyást (még a posztokat is felismerni vélem, szürke eminenciás, teherhordó középpályásnak), Sütő Andrást (biztos pont, a kaput végsőkig védelmező középhátvédnek), Lázár Ervint (sokszínű és fiíikás támadó középpályásnak) és Nagy Gáspárt (pengés előretolt középcsatárnak).Ezt a levelet azért írom, hogy megerősítsem Bennetek, milyen kivételes ember volt Nagy Gáspár, mennyi mindent köszönhetünk neki, s ez az érzés talán könnyebbé teszi számotokra annak a tehernek a viselését, amelyet mindennapi fizikai valójának elmúlása jelent. Nem mondom, hogy elvesztése, hiszen velünk van ma is, álmainkban és ébrenléteinkben, s vele együtt hisszük, hogy egyszer még találkozunk, és együtt leszünk.Egy versében azt írta már betegsége idején: Itt mifelénk a halál kutyája ugat, / csak Nagypéntek óta mennyi halál!". Pedig akkor még nem is tudhatta mennyire tombol ez a megvadult jószág, mert nem11"