Esemény és elbeszélés [antikvár]

Bevezetés avagy az esemény vizsgálatának indokoltságáról „Egy tudomány színvonalát az határozza meg, hogy mennyire képes saját alapfogalmait válságba hozni."' Az eseményhez kapcsolódó elméleti kérdéskör bizonyos szempontból a formalista és a strukturalista elbeszéléselméletek sajátságos gondjaként látszik elhatárolandónak, amennyiben e megközelítések „az esemény fogalmának [ ] kvázi önálló létmódot tulajdonítanak: a különböző médiumok közvetítő mechanizmusairól leválasztható-nak, és önmagában is vizsgáihatónak tekintik".^ Azonban az esemény meghatározásának nehézsége a fogalomalkotás problémájaként valamennyi olyan narratológiai koncepció kifejtésében megmutatkozik, amelyben közkeletű kifejezések alapvető, központi terminusként: normatív fogalomként szorulnak magyarázatra, különösen akkor, ha e fogalmak egyidejűleg módszertani értelmet is nyernek egy-egy elmélet szövegelemző gyakorlatában. A elbeszéléselméleti elgondolások néhány (sokszor egymás szinonimájaként - például: elbeszélés/történet - is alkalmazott) alapfogalom meghatározásaként (néhol módszeres elkülönítéseként), illetve 1 Martín Heidegger, Lét és idő, ford. Vajda Mihály - Angyalosi Gergely - Bacsó Béla - Kardos András - Orosz István, Osirís, Budapest, 2004^, 25; Martin Heidegger, Sein und Zeit, Niemeyer, Tühingen, 1967", 9. [Amikor az eredeti mű is szerepel a hivatkozásban, akkor a magyar fordítást mindig az eredeti szöveg figyelembevételével közlöm.] ^ Füzi Izabella - Török Ervin, Bevezetés az epikai szövegek és a narratív film elemzéséhe, Bölcsész Konzorcium, Szeged, 2006, http://szabadbolcseszet.elte.hu/ mediatar/vir/tankonyv/tortenet/index02.html.