Esszé a költészetről vagyis rólunk magunkról [antikvár]

Részlet a műből: "A hatalom uralkodni akar az emberek felett. A költészet viszont, hasonlatosan a bölcselethez, beszélni akar velük, kapcsolatot akar velük teremteni. Kapcsolat nem szükségképpen egyenlő felek között teremtődik, de csakis a szabadság körülményei teszik lehetővé. A hatalmi viszonyokon kívül helyezkedő párbeszédeknek ez egyik paradoxona. A köznapokban megfigyelhető, hogy a közvetlen cél nélkül folytatott beszélgetések sietős érdektelenségbe fúlnak. Szerelem, barátság túlemelhetnek ezen, ám ilyesféle érzéseink föltétlenül nemes mivolta felől illúziókat formálunk tévútra vinne. Meglehet, arról van csupán szó, hogy tudjuk valahonnan: ezek bizony nemes érzések, s mert cselekedeteink erkölcsi minősítésében, szerencsés neveltetésünk és gondosan válogatott olvasmányaink hatására is, finnyásak és rátartiak vagyunk, szerelem vagy barátság színével leplezzük valamely célratörésünket. Úgy tapasztaltam, mindkét érzés valóban létezik, s más alkalommal el is mondanám, mit tartok felőlük, de most szerfölött fontos volt, hogy elhárítsam könnyelmű említésüket. Enélkül nem tudnánk pontosan fölidézni beszélgetésünket, melyet tegnap vagy épp ma délelőtt valamelyik kedves ismerősünkkel folytattunk. Bizonyára"