Esztergom évlapjai 1990 [antikvár]

BRUNSZKÓ ANTAL AZ EMLÉKÉV ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA Tisztelt Tudományos Ülés! Hölgyeim és Uraim! 580 évvel ezelőtt született Zrednai Vitéz János, a „magyai- humanizmus atyja", a magyar történelem egyik kiemelkedő, ám jelentőségének korántsem megfelelően ismert és értékelt személyisége. Bár ez az évforduló nem különösen kerek szám, az emlékév tervezésekor azt gondoltuk, hogy nem várható meg a 600. évforduló ahhoz, hogy jobban feltáruljon előttünk Vitéz János küzdelmekkel teli tragikus életútja, és a közvélemény előtt is méltó helyre kerüljön jelentőségében aligha túlbecsülhető életműve. E munka első és talán legjelentősebb állomása a mai tudományos emlékülés, melynek előadói tiszteletreméltó bátorsággal vállalkoztak az úttörés nehéz feladatára, azzal a meggyőződéssel, hogy nemes célt szolgálnak. Hiszen annak a férfiúnak szenteljük ezt a napot, akinek ez a város utolsó virágkorát köszönheti, aki a humanista tudományok és művészetek egyik centrumává tette Esztergomot. Tevékeny életének tárgyi emlékeiből szinte semmi nem maradt ránk, de reánk maradt humanista elkötelezettsége, európaisága, a nemzet jövője iránti felelősségérzete. Ö maga így vallott saját közéleti céljairól egyik beszédében: „Én pedig a magam részéről nem hagyok föl azzal, hogy ahol szükséges, munkával és tanáccsal támogassam mindazt, ami a közbéke és kölcsönös testvéri jó viszony megőrzésére irányul." E gondolatok jegyében nyitom meg az Esztergomi Vitéz János Emlékév rendezvénysorozatát, és kérem fel Kosáry Domokos állami díjas akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tudományos tanácsadóját, az Esztergomi Balassa Társaság űsz-teletbeli tagját az emlékülés elnöki teendőinek ellátására.