Europica Varietas [antikvár]

Az tekintetes, nemes, eszes és tiszteletes férfiaknak, kik ez kis irásnak rendiben neveztetnek, mint jóakaró Urainak Istentől jó egészséget, dolgukban szerencsés és boldog előmenetelt, hosszú ideiglen való békességes megmaradást kiván és szolgálatját alázatosan ajánlja. Azmiképpen az méh, nemes és böcsületes Uraim, nemcsak az ő Urának kertjében szedi az hasznot, hanem még szintén idegen határokba is elmegyen és édességgel megterhelt lábakkal tér meg, csakhogy az ő gondviselőjének kedveskedhessen, igy nagy sokan az régi görög bölcs filozófusok közül nem elégségesnek itélték lenni, hogy mindenkor Athénben lakjanak és csak az ott keresett tudományokkal hazájuknak, azmiben kivántatik szolgáljanak, hanem nagy messze idegen földekre: Szicíliába, Itáliába, Galliába és egyéb helyekre látni, hallani, tanulni, értelmet venni minden tartóztatás nélkül elindultak. Az latinusok viszontag Kaldaedba, Aegyptusba, Sziriába, Görögországba elmenni nem resteltek. Pytagoras felől irja Valerius Maximus| hogy még ifjú korában Aegyptusba ment az papokkal való ismeretségnek okáért, kik őtet az zsidó vallásban oktatnák és szakramentumok áltál közikben számlálnák.