Bővebb ismertető
Részlet:
Cserepeim a múltnak kútjából
Akácvirág
Lányok hajába tűztük, vagy fehér szirmaiba belemarkolva szórtuk a béke virágát, a korai akáclombokon zsongó méhek csípéseitől riasztgatva. Mindenfele a faluban akácfák, az utcák szegélyén, a szürük félhomályos, nagy udvarain. Mikor virágzott az akác, mintha mi is kizsendültünk volna, mihaszna gyerekek; teli tüdővel szívtuk mézes illatát, s arra gondoltunk, mi lesz, ha felnövünk, mint az ötvenéves, vagy még ennél is öregebb akácfák a határban, a pitvarokban.