Bővebb ismertető
Pünkösdi király
Megtorpant az idő. A hajnal visszafordulni látszik. Elhallgat a patinás faliórák kispolgári tiktakkolása. Bim-bam. Lenulláz a számítógépen ragyogó digitális maholnap is. -Mi van ma? mivanma piros-pünkösd-napja Piros pünkösd napja Dünnyögöm félálomban, kábán. O, gyermekévek! Ezüst sugaras ábrándok! O, reménység!
Csakhát aludni kellene mégis;
álmodni csuda merész álmokat.
Hogy hátha valami nagy és bátor,
hogy hátha valami hátha. -
Mondta ötven, vagy ötszázezer
bégetés-bőgés, szent rivallgás:
hajrá, magyarok! nem-nem-soha!
Kossuthtalan lesz ez a tér!
Van már Vezér! Jön a Vezér!
És itt van! mosolyog, mint a képen.
Oltárképen-szentképen, mindenképpen
mosolyog. Vele a győzelem s a hit.
Mögötte-körülötte szellemalakok,
árnyak; fehérlófia-lovastengerészek.
Hármashalmon lendülő kar:
a célra mutat fényes-véres karddal.
Emitt meg régi-új hazugságok makognak,
kevernek-kavarnak, hablatyolnak vadul;
s ködöl a sóhajos-sejtető semmi,
nyüszít a megtorpant megtorpanás. -
Visszafordulni látszik valóban.
Rovar-szavak rajzanak a hajnali homályban.
Zümmögnek: volt-s még van, de-már-nem-lesz
sekenyér-sehús-sezsír-sesó, csak a
bibsi-libsi-bolsi, az a pufajkás,
meg a komcsi-dumcsi, csak az!
Dongtak: jönnek az ávósok-bávósok,