Farkasok és filozófusok [antikvár]

TARSADALOM ES BOSZORKÁNYPER I Laikusan és türelmetlenül egy szakvitáról Nem véletlenül jelzem laikusságomat mindjárt az alcímben, mintegy elöljáróban. Mivel nem tagadom, hogy ezekben a pillanatokban is tűnődöm még, belevágjak-e. Mármint a hozzászólásba Baráth Árpád és Hódi Sándor vitájához, amely Hódi Magatartásformák és társadalmi viszonyok című könyve kapcsán bontakozott ki a Híd oldalain. Mert hát csakugyan, nem'lenne-e jobb hallgatnom inkább. Figyelembe véve, hogy előttem a lélektan két avatott szakembere szakszinten polemizált egymással, illetőleg az egyik válaszolt a másiknak, felelt a könyvét ért bírálatra. Amely könyv egyébként - s éppen azért merem ezt ideírni, mivel bírálatában Baráth felteszi a kérdést, kinek is íródott ez a könyv valójában - akár „nekem" is íródhatott. Úgymint a tudományok iránt érdeklődő laikusok egyikének, olyan valakinek tehát, aki, ha nem is szakszinten, de bizonyos fokú tájékozottsággal mégiscsak rendelkezik a pszichológia területén is. Annyival feltétlenül, hogy a „neo-pozitivista" és „humanista" pszichológia itt kibontakozó összecsapásában úgy-ahogy eligazodni legyen képes, s hogy ez a (vélt?) orientálódás! képesség akarva, nem akarva állásfoglalásra is késztesse. Nem „igazságosztóként" természetesen, hanem önmaga számára vetve föl bizonyos kérdéseket, amúgy tűnődve, ha úgy tetszik, „esszészinten", akár még bizonyos türelmetlen indulatoknak is hangot adva. És némileg azon is felbátorodva, hogy a kérdéses szakvita nem egy szakfolyóirat oldalain folyik, s ekképpen valamit a nem szakember számára is mondania kell. Azt pedig, hogy mond, végső fokon csakis olyképpen bizonyíthatja, hogy kiváltja a nem szakember reagálását. 7 i fi ) ' r W': ¦ , I' i ' ^ f I •' (