Fekete doboz [antikvár]

Kezdetben az egész világot meg akartam váltani. Akkor még kamasz voltam. Aztán arra gondoltam, hogy Magyarországot kellene megváltanom. Ekkor mentem egyetemre. Később ifjúi hevemmel a hazai újságírást akartam megváltani. Most meg már csak magamat. Egyre lejjebb adtam, most itt tartok lassan hatvan évesen. Ennek ellenére nem bánok semmit, mindennel egyetértek utólag is, amit elkövettem. Talán lehettem volna "kifutottabb". Ebben is reménykedtem, hisz bíztattak ifjúkorom mesterei: Örkény István, Katona Éva és Somogyi Tóth Sándor. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hogy olvashatóbbak lettek az írásaim. Gyötörtek és bíztattak. Ösztönösen arra törekedtem, hogy az újságírást rangosabbá tegyem. Mikor első írásommal beállítottam Katona Évához az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, szemüvege fölött rám nézett, és azt kérdezte "Az édesapja kéziratát hozta?" Remegve a szégyentől, dacosan elébasztam a gépelt lapokat, és azt mondtam, hogy én írtam... Így kezdődött ismeretségem az irodalommal.