Bővebb ismertető
Kelemen Ágnes Katalin
Bálint Ármin naplója elé
Ez a könyv hetvenéves üzenetet közvetít: a munkaszolgálatba hurcolt Bálint György író, újságíró, publicista, kritikus, műfordító számára írta édesapja, Bálint Ármin, aki a budapesti nemzetközi gettóban élte meg a német megszállás utáni eseményeket. Az eredeti címzetthez sohasem juthatott el az üzenet, mivel ő halott volt már, amikor ezek a bejegyzések íródtak. A szövegből kiderül, hogy a III. és a IV. füzete egy korábban megkezdett naplónak, az első két füzetet a család egyik barátjára bízta a szerző, és további sorsuk ismeretlen. így az olvasóhoz csak töredékében jut el a napló, ami önmagában is figyelmeztető jele a történelmi megismerés esetlegességének. A hétköznapi emberek narratívája veszélyeztetett, nehezen juttathatja el üzenetét az utókornak az, aki nem főszereplője a történelmi eseményeknek.
Bálint Árminnak, a zsidótörvények és a nyilasterror elszenvedőjének egyetlen önvédelmi eszköze maradt emberi méltóságának megőrzésére: az elbeszélés. Számos alkalommal hangsúlyozza naplójában: azzal a céllal írta a dokumentumot, hogy messzire hurcolt fia utólag mindenről értesüljön, amit a családja közben szülővárosában átélt. Beszámolt mind az egyre embertelenebb körülményekről, mind arról, hogy ki maradt emberséges az őket körülvevő személyek közül. Ugyanakkor tudjuk, hogy a család már értesült Bálint György 1943. január 21-én bekövetkezett haláláról, hiszen a Vöröskereszt 1943. július 12-én