Ferenc tekintetes úr [antikvár]

AZ ÖTÖDIK MIATYÁNK UTÁN. Nádfödeles, vályogfalú, fehérre meszelt kurtanemesi porta. Oldalával fordul az álmosdi utcának. Ezt a házat rendelte és adta öreg Sámuel úr katonasorból hazaszabadult öccsének, Péterkének. A valóság az, hogy Sámuel úr sem öreg még, de öccse sem Péterke már. Két év korkülönbség mutatkozik legfeljebb a Péterke javára. Csakhogy Sámuel úr korán házasodott, idestova húsz éve maga gazdája, Péterke pedig ki tudja hol csavargott ezalatt Hadik generális ezredében a maga kompániájával? Nagy rang a katonaságnál a kompániás hadnagyság, de mihaszna volt belőle? Szerezni semmit se szerzett, csak költötte apjaura pénzét idegen országokban s tette a szépet idegen dámáknak anélkül, hogy a fejét egynek is bekötötte volna. Egy szép napon Sámuel úr levelet kanyarított öccsének. Gyere haza, Péter, elég volt már a vitézkedésből. Tudom én, hogy apáduraddal haragban váltatok el, pedig te se csináltál mást, mint ő a te korodban, ő se bírta a csekei homokot, az örökös sarat, disznótorokat, névnapokat és atyafiságos pereket. Kivágyott hazulról világot látni, hírt-nevet szerezni magának.