Fiatal magyar költők [antikvár]

1. BevezetőülAz első évtizedA hatvankilences nemzedékAz irodalomtörténetírás általában az egy évtizednél nem nagyobb időkülönbséggel született s egy táborba összegyűlő írókat szokta nemzedéknek tekinteni. A kritikai gyakorlat s a korábbi indulás jogait óvatosan őrző írótípus viszont gyakran az életkor 45 éves különbségét is elválasztónak érzi. Vannak, akik az életkort tekintik döntőnek, vannak, akik az egyszerre indulást, s vannak, akik a közös nevezőre hozható célkitűzéseket. A legszerencsésebb eset nyilván az, ha e három szempont egybeesik, de ez viszonylag ritkán következik be. Ahhoz, hogy nemzedékről beszélhessünk, egy valami feltétlenül szükséges: a történelmi-társadalmi élmények azonossága-rokonsága. S így az első verseskötet megjelenésének dátuma önmagában nem lehet döntő, főként azért nem, mert ez sohasem csak a költőn múhk. A Nyugat nagy költőnemzedékéből Ady Endre első kötete még 1899-ben megjelent, Juhász Gyuláé, Kosztolányié 1907-ben, Babitsé 1909-ben, Tóth Árpádé 1913-ban. A távolság elég nagy, mégis együtt látjuk őket 1908-tól a Nyugat folyóirat és a Holnap antológia révén, bár ez utóbbiban nem mind szerepeltek.Voltaképpen hasonló a helyzet azzal a költőnemzedékkel, amely ugyan szintén hosszadalmasan jelentkezett első köteteivel, mégis volt egy időszak, amikor robbanásszerűen felhívta magára a figyelmet: az 1969-es esztendőben. Amíg más, jobb