Filozófia és regény [antikvár]

Tanulmányunk központi témája Lukács György regényelmélete. Közismerten szerteágazó és rendkívüli mélységű életművének mindössze néhány mozzanatát, különleges érdeklődésre számot tartó gondolatát próbáljuk meg értelmezni. A lukácsi életmű - amely nem mentes ugyan ellentétes tendenciáktól - tökéletes egész, önmagában strukturált totalitás, egységes világ. Összetevőinek mindegyike csak az egészből, a teljes életműben elfoglalt helyéből, értékéből érthető és magyarázható meg. Az elemzésben követett módszerünket magából a műből próbáltuk kihüvelyezni, hozzá adekváttá igazítani. Nem véletlen tehát, hogy a regény központúság áll vizsgálódásunk homlokterében. Ugyanis úgy látjuk, hogy a regényelmélet a lukácsi géniusz beteljesedésének egyik legfontosabb területe. A lukácsi életmű egészéből a bennünket különösebben foglalkoztató regényközpontúság elvi alapjairól és rendszeres kifejtésükről A regény elmélete és A történelmi regény bevezető fejezeteihez írottakban szólunk majd részletesebben. A szóban forgó problémának is csak a legfontosabb vetületeivel foglalkozunk. Mindenekelőtt azt akarjuk megvilágítani, hogy miért és hogyan kerül a regény Lukács érdeklődési körének és műveinek középpontjába. Ezzel kapcsolatban elsősorban Lukács egész életének, tevékenységének és ebből eredő műveinek a valóságra irányultságát kell kiemelnünk. E jelenségnek a két véglete: a közvetlen gyakorlati, társadalmi tevékenység, valamint ennek a legmagasabb szintű filozófiai általánosítása között elhelyezkedő széles skálája, az ismert hangsúlyeltolódásokkal, Lukács életének és tevékenységének minden egyes korszakában felfedezhető. Ebben az összefüggésben is csak az átmenetekből kinövő, ezekhez szorosan kapcsolódó, látszólag egymást kizáró életirányulásra utalnánk: a fiatalkori művekben jelentkező programszerű, elméletileg is alátámasztott és érzelmileg átélt élettagadásra és az ezzel ellentétes tendenciára, amely az érettkori művekben jelentkezik.