Flaubert [antikvár]

A tengerjáró vikingek kései ivadéka, aki mint ők, magas volt, vállas, roppant nagy tengerszín szemű, fehér bőrű, piros, telt arcú, hatalmas lógó bajszú, akinek ősei Szicíliát hódító sarkuk alá taposták, Kanada földjére felfedezőkül léptek, aki barbár elbúsultságban remegő lázzal vágyott a nap, egyre más és más meleg tájék után, úgy futva hazájától, mintha saját magától futhatna el ekként, 1849 novemberében hajóra száll, csengő kacagását, trombitazengésű hangját, kutató zöld villanású szemét, jóságát, idegességét, a szép, a nagy után való csengését megsétáltatni a tikkadt Egyiptomon, az izzó Palesztinán, a szörnyű Szírián: Gustave Flaubert a fotografálás s az irodalmi illendőség mániákusával, Maximé Du Camp-nal.