Földiekkel játszó égi tünemény [antikvár]

Részlet a könyvből:"Balogh tiszteletes ur csendesen ballagott a bicskei nagy utca gyalogutján. A felvégről jött és szokása szerint egy marokra fogta a botját meg a hosszuszáru pipáját, közben sürü fogadjistenekkel viszonozva az utcaajtókból felészálldosó adjonisteneket.A mesterház kitárt kapujában megállt és mialatt izzadó üstökét törülgette nagy, kékvászon keszkenőjével, pár pillanatig szótlanul nézte azt a bekötött fejű menyecskét, aki ringó derékkal hajladozva éppen vacsorához teritett a zsengelevelü, vén körtefa alatt álló malomkő-asztalon.- Szerencsés jóestét, hugom-asszonyom! - köszönt rá végre nagy hangon a rektornéra.A fiatalasszony megperdült és valami mosolyféle villant meg szemében a köpcös termetü, őszbajuszu tiszteletes ur láttára. Nem volt csunya fehérnép, de senki se tartotta szépnek, mert mindig olyan képet vágott, mintha vadalmát evett volna, ritkán adódván elé olyasmi, amivel meg lett volna elégedve.- Jó estét, tiszteletes ur! Hát kegyelmed nem találkozott az urammal? Odamentek pedig éppen ... Tessék beljebb kerülni!..."