Forrás 1943. augusztus [antikvár]

Részlet:"Vad, hegyi táj. A sziklacsompók vészesen nyúlnak le a völgy fölé, még szűkebbre szorítva a szinte mindig felhős égdarabkát. Lenn mélyen viharzó, dübörgő folyó marja a föld sebes keblét. Harcos víz, amely évszázezrek óta támadja legyőzhetetlen ellenfelét. Legyőzhetetlen csakugyan, pedig a tajtékos ár már a puszta csontjait harapja. A folyó partjain halálra ítélt nép utolsó maradékai élnek. Ha idegen téved ide, megborzong és kifelé vezető utat keres. Nem kell megkérdeznie a tespedt indiánokat, úgyis tudja : a Nyugtalanság völgyébe tévedt. S hiába gondol a modern komforttal berendezett menedékházra, a kultúra vívmányaira és hiába ébresztgeti magában a nyugati ember fölényérzését: nyugtalanság lepte meg a lelkét s talán sohasem is fog tudni szabadulni tőle. A Nyugtalanság völgyét az ördög szállotta meg s nem hiába kicsi fölötte a mennysátor: sokkal könnyebb itt az ördög dolga. Mindaddig, amíg... Ilyesmiket álmodunk, bizony, sokszor álmodunk mai emberek. Ha orvoshoz megyünk, idegcsillapítót ad vagy vitaminkúrát rendel. Magunk meg csak csodálkozunk, hogy nem vagyunk idegesebbek, minden okunk megvolna rá..."