Forrás 1943. január [antikvár]

Klebelsberg Kunó a huszas években fontos fölfedezést tett. A politikában a fölfedezés nem jelenti egy gondolat első felmerülését, hanem rendszerint annak a felismerését, hogy eléggé megérett ahhoz, hogy időszerűségét a cselekvésre kész közvéleménnyel el lehessen fogadtatni. Szóval nemcsak a fölfedezőknek és úttörőknek a sorsa, hogy saját küzdelmeik eredményét nem élvezhetik, hanem ez a gondolatok sorsa is. Ilyen értelemben Eötvös után is fölfedezésnek számít az, hogy Klebelsberg a nemzeti politika és a nemzeti kultúra szoros egymásrautaltságát meglátta. Felismerte azt az óriási erőt, ami elszórva ott él a magyar városok és falvak értelmiségében s várja, hogy a magyar falu és a magyar város egész népének használhasson. Klebelsberg nem győzte hangoztatni, hogy a kultúra nem fényűzés, hanem életkérdés. Életkérdése a nemzetnek, amelynek elkerülhetetlenül részt kell vennie a nemzetek versenyében. De létkérdése magának a magyar értelmiségnek is, mert ha nem bízik a maga kultúrájában, akkor úgyszólván egész létjogosultságát elvesztette, ez pedig a nemzet pusztulására vezetne, mert az értelmiség hivatását e pillanatban senki más és semmi más nem tudná végzetes zökkenő nélkül átvenni.