Bővebb ismertető
Részlet:
,,Gál Farkas
Négy vers
Ez a hazám
Nem mondom én, hogy máshol nem tudnék élni,
csak ezen a tájon,
ahol minden emlékműben a történelem föltartott
mutatóujját látom.
Nem mondom, hogy máshol nem élnék jobban,
könnyebben, szebben,
mint itt, ahol Dózsa eltemetett seregének
kaszája villog a szelekben, arcomat belülről világítják meg a kastélytüzek,
emberhússzagú máglyák.
Ismerem ezt a népet, értem szomjas álmait, értem
sok susogó babonáját.
Szenvedtem kínjait, hiszen Mohács, Segesvár
engem is beledobott a tömegsírba,
Orgoványon szaggatták húsom, az ikrás homok
az én vérem is itta.
Még most is vérillatosak az erdők, recsegő
ágak ropognak, mint a csontok,
mert itt az öröm pillanata is csapdába lépett,
fekete fátylat hordott.
Itt nem lehetett áruló, aki érzett. Aranypénzekért
magát az el sohasem adta -
bujdosott: békalencsén, madártojáson élt,
záporával az ég megitatta..."
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)