Frankfurt '99 [antikvár]

Burkhard Schaeder nyelvész professzor sokat utazik, hivatalból is. 2002 szeptemberében éppen Magyarországon járt, Pécsett részt vett egy megbeszélésen magyar és német germanisták együttműködéséről, Szegeden pedig lexikológiai előadásokat tartott német szakos hallgatóknak. Útitársnak meséli, mindig olyan könyvet választ, amelynek szerzője a meglátogatott országban él. Most éppen Garaczi László Mintha Élnél és Pompásan Buszozunk! című regényeit olvassa esténként, természetesen német fordításban. Európa újraegyesülésével egyre többen utaznak, kíváncsiságból is. Kíváncsian arra, hogyan élnek az emberek azon a kontinensen, amelynek államai között sorra szűnnek meg a sorompós határok. Mert sorompók nélkül gyorsabban nő össze, ami összetartozik, gyorsabban erősödik az együttműködés a tudományban, a gazdaságban, a politikában. Ugyanakkor sok veszély rejlik abban, ha az együttműködők megelégszenek azzal, hogy valamilyen közvetítő nyelven megértik egymást a politika, a gazdaság, a tudomány ügyeiben. A valóságos együttműködéshez meg kell ismerni azt a történelmet, azt a kultúrát is, amely Európa kisebb közösségeit, nemzeteit kiművelte. Lehetőleg a saját nyelvükön, legalább jó fordítások segítségével. A szükségesnél lassabban alakul ki az Európai Unió közös szellemi alapja, az együttműködők kölcsönös empátiája és a közös tolerancia határa, ha nem áll rendelkezésre mindaz a tapasztalat és tudás, amelyet bárhol is, a mindenkori határokon innen, vagy túl, bármely nyelven rögzítettek. Ha nyugodtan akarunk aludni, éjjeli szekrényünkön legyen ott egy jó könyv valahonnét Európából.