"...garázda emberek az Etymologusok" [antikvár]

A KOLLARI ELETMU BENNÜNK A kollári életmű eróziója a 19. és 20. században A kollári életmű tanulmányozása és tudományos recepciójának földolgozása során egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy főleg annak szervessége és teljessége áldozatává vált történelmünk utóbbi két viharos évszázadának. Három olyan körülményre szeretnék rámutatni, amely alapvetően meghatározta Kollár recepcióját, és nagyban hozzájárult az életmű eróziójához, összezsugorodásához: - a közép-európai modern nemzetek fejlődésének 19. és 20. századi széttartó jellegére, - a tudományosságban bekövetkezett 19. századi módszertani változásokra, - valamint a különféle rezsimek kultúrpolitikusai által kreált ideológiai elváráshorizontokra, amelyek meghatározták az életmű helyét az adott kor kulturális paradigmarendszerében. 1. A széttartó 19. és 20. századi közép-európai nemzeti fejlődés azáltal idézett elő maradandó károsodást Kollár életművében, hogy fölparcellázta azt. A magukat a kollári életmű örököseinek valló nemzetek saját nemzeti, kulturális és nyelvi fejlődésük érdekében darabjaira tördelték nemcsak az életművet, hanem azt a nyelvi, irodalmi és kulturális hagyományt is, amely egységesen jellemezte még a hungarus-tudatban nevelődött, a klasszikus latinitásból táplálkozó literátus nemzedéket a 19. század hajnalán. Ez a fajta modern nemzeti utilitarizmus csak olyan alkotók olyan müveinek továbbélését volt hajlandó biztosítani a modern nemzetállamok keretei között, akik és amelyek - megítélése szerint -saját nemzeti érdekeit szolgálták. Ez a modern nemzeti tudat gyakorta anakronisztikus módon a mindenkori jelen kulturális, nyelvi viszonyait vetítette vissza a múltba. Ily módon hullott ki például a kollári (és más magyarországi, de nem magyar nyelven született)