Goethe [antikvár]

Részlet a könyvből: Rokokó. Egy lipcsei piperekereskedésben egy 16 éves ifjú áll, puderpamacsok- s hajszalagokban válogat, s amint keresgél közöttük, kecses aranykeretes tükörbe esik a tekintete; sokáig önelégülten nézi magát benne. Két sötét szem néz onnan rája hozzáértő tekintettel, az orra kelleténél nagyobb ívet alkot, mintha csak meg kellene támasztania a magas építményű homlokot, szépen ívelt szája gúnyosan és szkeptikusan nevet, s ha könnyedén balra fordul, ellenőrizheti hajporos tincsét, megigazítja mellén a fodrot, kesztyűjével kifényesíti egyik gombját. Aztán újra a polcnak fordul, behajlítja bal karját, játszik a kardjával, akárcsak egy epigrammával. Látszik, hogy meg van elégedve magával. Aztán elhagyja az üzletet. Találkozik egy barátjával s megszólal. Koravén s tapasztalt mondatokban beszél. Több bennük a hiúság mint az öntudat. Csupa hetyke bölcsesség.