Gond és felelősség [antikvár]

ERDÉLY-JÁRÓ ELŐSZÓPomogáts Béla kerek születésnapján illene irodalom-történetileg-művelődéstörténetileg felmérni, legalább a 20. század közepétől, az Erdély-járásokat, a jeles Erdélyjárók történeteit, utazásaik hozadékát. Erre sajnos nem tudok vállalkozni, hiszen még az is könyvnyi, sőt több könyvre menő emlékezést, kutatást igényelne, ha a Magyarországon élt-élő barátaim ismétlődő kolozsvári vagy általam is megtapasztalt székelyföldi (meg ide véve partiumi: nagyváradi, szatmári) látogatásait próbálnám összefoglalni. Czine Mihállyal kellene kezdenem, még az ötvenes évekből, folytatnám az ugyancsak irodalomtörténész Kiss Ferenccel (és a vele egy autóban utazó Nagy Lászlóval s a baráti-kortárs másik kitűnő költővel, Kormos Istvánnal). És persze Mészöly Miklóssal, akinek pontos történeteiben" Vízakna s a kolozsvári ószer is megjelenik. Az újságíró-szerkesztő, irodalomkritikus Berkes Erzsit semmiképpen nem hagynám ki; ha jól emlékszem, ez már a nyolcvanas évek. Na és nyilván külön helyet biztosítanék Ilia Mihálynak és szegedi egyetemi tanítványainak.Ebben a sorban kell elhelyezni Pomogáts Bélát, mégpedig a fő helyek egyikére. Hiszen az ő Erdély-járása már fél évszázadot fog át, a hozadék ugyanennyi időt, sok-sok tanulmányt, kritikát, könyvet - és szinte végtelen számú barátságot, erdélyi városok, sőt falvak értelmiségi emberei, egyszerű polgárai közt. A kezdet Pomogáts