Görög-római mythologia [antikvár]

Az emberi természet szükségét érzi annak, hogy magánál fensőbb, hatalmasabb lényt ismerjen el, mely lételét adta, sorsát intézi, tetteit itéli. E szükségérzet szülte a vallásokat. Hozzá járult az ember képzelő ereje s e fensőbb lényt alakkal ruházta fel, családfával és történettel látta el. A természeti erőket, melyeknek működését tapasztalta, személyesítette és istenítette; tulajdonságaikat saját érzelmeiből és szenvedélyeiből vonta le, saját képmására és hasonlatosságára alkotva isteneit. Mennél fejlődöttebb volt valamely nép képzelő tehetsége, annál gazdagabb volt az istenekről szóló regékben. Ezek a regék (mythosok) teszik tárgyát és mythologiának.A görög mythologia tehát azon eszméket adja elő, melyeket a görög nép az istenségről alkotott, és azon regééket, melyeket isteneiről képzelt. A nép vallását, mely a jótékony és romboló természeti erőket személyesítette, a költők elbeszélésekkel bővítették ki, melyek az isteneket eszményített emberi alakkal ruházták fel, összefüggésbe hozták egymással s egy nagy családban egyesítették.