Így éltünk... [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, szélei szakadozottak.
A most hetven esztendős Viktor Skolvszkij a szovjet irodalom egyik rendkívül sokoldalú egyénisége: kritikus, irodalomtörténész és szépíró egy személyben. Méltatói általában eredeti látásmódját, stílusának utánozhatatlan egyéniségét emelik ki. Vissszaemlékezései a művészet különböző ágaiban járatos esztéta hiteles tanúvallomásai, mindenekelőtt az orosz avantgarde születéséről, a szovjet filmművészet kezdő lépéseiről és első nagy eredményeiről. Sklovszkij szinte az első kritikusa a felnöveknő szovjet művészetnek, s nyilván nem véletlen, hogy az elsők között érti meg Majakovszkij költészetét, fedezi fel Eisenstein és Pudovkin filmjeinek újszerűségét, Babel és Tinyanov művészetét. Emlékiratai különben érdekes összehasonlításra adnak alkalmat Ehrenburg memoárjaival: műve ugyanisu mintegy ellentétpárja Ehrenburg írásának a fejlődés folyamatának vizsgálata szempontjából; mindkét mű ismeretében az olvasó teljesebb képet kap a kor szellemi életéről, művészeti vitáiról és irányzatairól. Sklovszkij írása a legnemesebb emlékező esszé: a tanulmány és a széppróza szerencsés ötvözete. Eredeti látásmód, nagy tárgy- és életismeretről tanúskodó finom megállapítások, tömörségében is rendkívül kifejező stílus teszi élvezetes olvasmánnyá a kitűnő szovjet író-esztéta memoárjait.