Gyermek- és ifjúsági irodalom [antikvár]

I. A gyermek- és ifjúsági irodalom elvi kérdései 1. Fogalom értelmezése Elsőnek ü létkérdéssel*' kell szembenéznünk. Létét tekü^tve ténykérdéssé egyszerósó-dik; van g\'ermek- és iljúsági irodalom. Ez a .Jételméleti" kérdés mégsem olyan egyszerű. Vajon „minden, ami van, ésszerű? " Létének, mivolt.ínak félreértése lehet terméketlen is, termék enyítő íS. Történetét végigkísérte a létjogosultságát ís megkérdőjelező kritika. Kritika volt az 'S, hogy a „felnőttirodalom" mostohájaként kezelték, s teljes értékű művei is nélkülözték a teljes értékű kritikai fogadtatást. Az írószövetség 1976. é\i közgyűlésének iíjúsági irodalmi hozzászólása is az elmélet, a kritika és az irodalomtörténet fölzárkózását sürgeti az irodalmi létezés lebecsülhetetlen (esetenként fölbecsülhetetlen) tényei-hez. Nem volna szép, ha jegyzetünkben az elmélet önvédelme, apologetikus idézeúialmaza kiszorítaná a gyermek- és ifjúsági irodalom történeti, műfaji, elemző bemutatását. Elkerülhetetlen néhány poláris vélemény ütköztetése. Gorkijnál magasabb piedesztálra senki sem emelte az iíjúsági irodaimat és művelőjét: ,Jó gyermekirodalom csakis ihletből és alkotókedvből születhetik. Nem mesterember keU hozzá, hanem művész. Költészet és nem szurrogátum. Ne a felnőttek irodalmának függeléke legyen, hanem szuverén jogokkal és törvényekkel rendelkező nagyhatalom. . ." Itt Gorkij lelkesülten állást foglal a gyermekirodalom mellett, azonban feltételül kívánja a művészi minőségét. Móricz hasonlóan nyilatkozik Az elismerést magas igényhez köti: „Gyermekek számára valóban csak a legnemesebb és a legbölcsebb íróknak volna szabad írni." A selejtet pedig joggal marasztalja el: „Mennyivel szebbek és okosabbak ezek a népmesék a modernebb írók által összehandabandázott ifjúsági irodalomnál." Kardos László úttörő, szép tanulmánya (A gyermek és a könyv) is kettősen elhatárol. Eg>'részt elismeri az irodalmon belüli viszonylagos „külön státust", másrészt éberségre szólít a dilettantizmus ellen. Az írói alkat jellemzésével magát a művet is minősíti: „Az íQúsági író, az igazi, arra születik, arra van, hogy az ifjúságnak írjon. Ez alkat és egy állandó lelkiállapot kérdése. Az iQúsági író nem lehajlik" olvasóihoz, hanem egyszinten él velük; akkor van természetes és termékeny formájában, ha az „íQúságí" vonalon lebeg. Ez egyáltalán nem. jelent érzelmi fejletlenséget! Sokkal inkább a kedély lobogó frisseségét, üde fogékonyságát, az érzelmek el nem nyűtt, ősi teljességét. „Megérdemelné a végigidézést Kardos minden szava; „Az iQúságt író sajátos együttjátszó lélek, boldog dajkaszellem. . . egy csillogó diákarc, egy lázasan várakozó gyermeki szempár serkenti előre a lapokon. . . nem „megalkuszik" közönségével, számára nem „lemondás" vagy félreállás az írásnak ez a területe, hanem gyakran egyetlen lehetősége a mámoros, igazi alkotásnak." Kardos azt is látja: ,J^incs az irodalmi kontárságnak, a költői mű-kedvelésnek még egy olyan kiszolgáltatott, védtelen vadászterülete, mint az íQúsági lite-ratúra. . . Azt hiszik, hogy mivel itt a normálisnál testileg is, szellemileg is kisebb olvasókról van szó, az író is bízvást lehet kisebb tehetség." Tehát Gorkij, Móricz és Kardos (a sort sokáig foly íatliatnánk) ehsmeri a szJnvonalas ifjúsági irodalom létjogát, szükséges