Ha polip szuszog Kolozsvárott II. [antikvár]

AZ ISTENNYILA ÉS A HATTYÚ A földszinten volt a kocsma milyen nyelven hallgat a nyúl. A Madárhoz: A L'Oiseau. Cofaru néni varr a gangon. Nem értettem, hogy mért így írják Figyeli őt az ablakából ha úgy ejtik A Loázó. a ház szatírja, Szikra úr Én úgy hívtam: a Hattyúhoz. ki nőt csak pénzért kaphatott. Mert úgy tudtam, hogy változást Szabó úr némán hallgatott. Keletről majd egy hattyú hoz. Hallgatva énekelt az énekesnő 2. s a dadogós dadogva hallgatott, Gulácsit megtámadta a gégerák S az a csattanás, és hajladoztak a néma fák, egy szép napon! némázott folyton a néma gyermek Talán az Atyaisten?! és szava sem volt a kalugyernek. O kívánt jónapot? És ezek olyan idők voltak Mi dörrent akkorát? hogy még a papok sem papoltak. Lehet, hogy itt a perc, Szabó is hallgatott. valaki végre hát ?! Más világot éltünk mi akkor. A dehogy, csak a szél. Bevágta odafent Ez volt a Madarak Borozója, az erkély ablakát Le Borozeau des Oiseaux. melyben — nem titok ma már - az erkély-ablakot. a halott: az tetsz-halott volt és a madár: tetsz-madár. Popescu meglapult, Szabó is hallgatott. A hídon át pedig a Traján út felől Nem tudható egy férfi ballagott s nem kideríthető és szája zárva volt