Háborús írások [antikvár]

Saint-Exupéry barátai arra kértek, néhány oldalon foglaljam össze gondolataimat erről a leveleket, jegyzeteket, cikkeket tartalmazó kötetről, amelyet lankadatlan érdeklődéssel, meg-megújuló izgalommal olvastam végig. Jómagam nem ismertem Saint-Exupéryt, mindössze egyszer láttam, amikor megállás nélkül átutazott Pontignyn. Semmilyen személyes jogcímem nincs tehát arra, hogy értelmezzem, s még kevésbé, hogy megítéljem egyesült államokbeli, majd algériai magatartását a fegyverszünet és az 1944. július 31.-i eltűnése közötti időszakban. Azért engedtem végül a baráti unszolásnak, mivel magam is ugyanolyan kétségeket éltem át, mint Saint-Ex, amikor Londonban éltem, s nem tartoztam De Gaulle tábornok hívei közé. Számos olvasó főként a fiatalok, valószínűleg nehezen értik majd meg, miért akartam Saint-Exupéry élete végéig Franciaországért harcolni egy olyan repülőgép pilótájaként, amelyet harmincéves kor felett tilos volt vezetni, holott ő már a negyvenet is bőven betöltötte, s közben miért utasított számomra a kötetben szerepel szövegek tökéletesen világos választ adnak ezekre a kérdésekre, azonban talán még tisztábban láthatunk, ha egymás mellé állítunk néhány idézetet. 1944 elején ingerülten írja az alábbi sorokat (De Gaulle tábornok, illetve a légierő azon tábornoka, akinek az irányítása alá tartozott, nem engedélyezett számára egy angliai küldetést): "Egyébként mindig ugyanaz a bűnöm: az Egyesült Államokban bebizonyítottam, hogy úgy is lehet valaki jó hazafi, német- és náciellenes, ha nem a gaullistapárt hívei közül szándékozik megválasztani Franciaország leendő kormányát.