"Hadüzenet minden impresszionizmusnak..." [antikvár]

Bár Lukács 1918 végéig tartó pályaszakasza nem teljesen egységes, az impresszionizmusellenesség mindvégig töretlenül jelen van benne, és osztja ezt az ellenszenvet a Vasárnapi Kör többi tagja is. Minthogy a Magyarországon szintén csak 1915-ben zászlót bontó avantgárd felfogásában már kezdettől fogva folyamatosan találkozhatunk antiimpresszionista megnyilvánulásokkal, érdemes impresszionizmusrecepciójukon keresztül felvázolni és össszehasonlítani a két csoportosulás irodalomszemléletét, majd megvizsgálni, hogyan csapódik le mindez az egyes szépirodalmi művekben. Ez az a két irodalmi képződmény ugyanis, amely nagyrészt az általuk impresszionizmusnak nevezett kultúra és stílus ellenében definiálja önmagát, alakítja ki irodalomszemléletét. Valószínűleg eme szembenállásuk az impresszionizmussal az a tényező, mely számos, olykor meglepő közös vonást eredményez esztétikai nézeteikben és művészeti-irodalmi praxisukban egyaránt, még ha egyéb különbségek távol is tartják őket egymástól. Ennek a sajátos viszonynak a feltérképezését tűzi ki célul a könyv, mely a két csoport sajátos impresszionizmusfogalmának tisztázása után a stílus filozófiai és művészettörténeti recepcióját vizsgálja a két csoport által publikált elméleti írásokban, majd irodalmi munkásságuk tartalmi jellemzőit vizsgálja meg (ilyen például a művész felelősségének kérdése, a különböző cselekvéselméletek, stb.); ezt követi az antiimpresszionista kritika sajátosságainak elemzése, végül pedig az ún. "ideális", az antiimpresszionista irodalom művelésére alkalmas műfajokkal (dráma, líra, eposz és részben a mese) kapcsolatos igények bemutatása, illetve ezen követelmények gyakorlati megvalósulásának feltárása.