Halotti emlékvers Bethlen Elek fölött és Tótfalusi Kis Miklós ismeretlen műve 1697-ből [antikvár]

Azok előtt, kik hazai történelmünknek egy igen fontos ágával, a családtörténettel foglalkoznak, ismeretes dolog, hogy a régi halotti beszédek, orácziók, búcsúztatók az oklevelek mellett ennek egyik legbecsesebb forrását képezik, mivel kortársak írják azokat, kik legtöbbször az elhunyt családjától nyerik adataikat s így feltehető róluk, hogy jól vannak értesülve, de másfelől azért is, mert ezek aztán rendszerint nem elégesznek meg azzal, hogy a meghaltnak csupán csak életrajzát adják, hanem kötelességüknek tartják fölmenni a család legelső ismert, vagy sokszor csak képzelt őséig, ott megfejteni etimologice a nevet, melyet a család visel s aztán innen levezetni a családfát egészen a halottig. A mi halotti emlékversezetünk, melyet Bethlen Elek fölött, mondtak el s a mely 1697-ben Kolozsvárott a Tótfalusi Kis Miklós könyvnyomdáján nyomtatva meg is jelent s csak néhány példányban maradt fenn, alak és tárgyalási mód tekintetében elüt ugyan ezektől, a mennyiben nem terjeszkedik ki az elhunytnak őseire, családfájára, de azért nem kevésbbé becses történeti, sőt a mennyiben Bethlen Elek író is volt, irodalomtörténeti szempontból is.