Hankiss János redivivus [antikvár]

GORILOVICS Tivadar Megnyitó Hölgyeim és uraim! Kedves Kollégák, kedves vendégeink! Most amikor őszinte örömmel és tisztelettel üdvözlöm az ülésszak megnyitása alkalmából itt megjelent résztvevólcet és érdeklődóTcet, szeretném külön is köszönteni azokat, akik az ország más tudományos vagy felsőoktatási intézményeinek képviseletében vannak itt, s akik - elfogadva meghívásunkat - vállalták az utazás fáradalmait, hogy itt lehessenek közöttünk és hozzájáruljanak egy olyan rendezvény sikeréhez, melyet magunk is mint országos rendezvényt képzeltünk el. Az előadók sorában legyen szabad külön üdvözölnöm Szabolcsi Miklóst és Vajda György Mihályt mint annak a Neoheliconnak a szerkesztőit, amely Hankiss János folyóirata, a Helicon örökségét nevében is vállalva szolgálja napjainkban egyrészt az összehasonlító irodalomtudomány, másrészt a külföld felé nyitott, a külfölddel együttműködő magyar tudományosság érdekeit. S természetesen külön is köszöntöm a Hankiss-család itt jelenlévő képviselőit, Hankiss János doktort és Hankiss Ilonát, akik már tavaly is megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, amikor - éppen egy évvel ezelőtt - sor került a Hankiss János Terem ünnepélyes átadására, illetve a Hankiss János kiállítás megnyitására. Akkor még Hankiss Jánosné is körünkben volt, akit jelenleg betegsége akadályoz a részvételben: kívánok neki valamennyiünk nevében mielól)bi gyógyulást. A mai ülésszak előzményei tehát a tavalyi évre mennek vissza, s talán nem árt ezekre az előzményekre röviden emlékeztetni. A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa, a Francia tanszék javaslatára, tavaly határozott arról, hogy egyetemünkön első ízben tantermet nevez el hajdani tanárainak egyikéről. Hankiss Jánosra nem véletlenül esett választás. Egyetemünk nemzetközi hírnevet szerzett egykori professzora, a kiváló irodalomtudós, a nagy hatású tanár, a folyóiratszerkesztő, a Nyári Egyetem egyik alapítója olyan életművet hagyott hátra, melyet méltán állíthatunk példaként minden oktatótársunk és hallgatónk elé. A tanterem fölavatása, melyen emlékezetes beszédet mondott a bölcsészkar akkori dékánja. Nagy Zoltán és a Francia Tanszék vezetője, Kiss Sándor, s melyen a család nevében Hankiss János doktor szólt a szép számú közönséghez, méltó volt az ünnepi eseményhez. S mint tudjuk, ugyanazon a napon nyílt meg a debreceni Egyetemi Könyvtár rendezésében és a Francia Tanszék közremúTcödésével a már említett kiállítás, mely Hankiss János pályáját és munkásságát mutatta be rendkívül sokoldalúan és gondosan dokumentálva. A könyvtár egyébiránt nem csupán az egyetem egykori tanára, hanem saját munkatársa előtt is tisztelgett