Határ IV. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A szélmalom a szél motorja a szíve a szélnek a szeme minden mozdulatnak suhogó vízesés szökőkutak áramvonalas kövek a folyó medrébe térdelve majd kiszakadva a hajnali szellővel utazó vízcsepp lebegve súlyától megszabadultan hirtelen a zuhanás.: jól ismert alakjába szorultan becsapódva egy kiismerhetetlen arc széltől és naptól szikkasztott sivatagába az orr tövétől a járomcsont felé alászálló árkába az arcon ahol az agyban megszülető gondolat negatívja kinyilatkoztatja önmagát. A szélmalom karja a szélnek a levegőnek karja a szél a szélmalomnak az a levegő ahogy a kézfogáskor a két összesimuló tenyér közül kiszorított levegő helyén maradó üres tér a gondolat telítettsége mint a szavak és jelentésük között felépített szakadék amit szeméttel és hulladékkal igyekszünk feltölteni. A szélmalom meghajtószerve hasonlatos a kerékhez bár látszatra csak egy kereszt a szél számára épített fogódzó mozgásában mozdulatlan levegő tömbjeit tornyozó alapzat az a pont amelyre felépíthető minden más mozdulat még a cseréptető fölött őrlő bádogrepülő propellerjének ritmusa is az önmaga zugaiban elsikló szél nekitámaszkodik a szélesvállú szelek meg is pörgetik belemarkol és lehullatja őket."