Hazai elbeszélő források [antikvár]

Részlet: A MAGYAR EPIKAI KÖLTÉSZET EREDETE 1. Mint más népeknél, úgy nálunk is, a lírával egyidőben, ha nem előbb, már az őskorban megvolt az elbeszélő költészet. De ennek emlékei nem maradtak ránk s csak analógia révén sejthetjük, hogy annak tárgya mythikus lehetett, mint a rokonnépeknél. Az osztják költészet például beszél Num-Toremről, az atya Egistenről, ki beleavatkozik a hősök dolgaiba, s a vogul-osztják hagyomány regél annak legidősebb fiáról, Polem-Toremről, a Viharistenről, ki haragjában vihart támaszt, míg legifjabb fia, az Arany fejedelem, a világfigyelő férfi, arany paripán vagy szánkán járja be a világot s arany fürtjének erejével idézi elő a nyarat, telet s ha lova orrát a kórságos laka felé fordítja, már avval megszünteti a kórt; beszél a Hadisten ifjúkori tetteiről is.