Hevesi Sándor és az ember tragédiája [antikvár]

Részlet: "Kétségkívül Paulay Ede elévülhetetlen érdeme, hogy a nem színpadra szánt és olvasmánynak sem könnyű Az ember tragédiája színpadi interpretációjára vállalkozott, Madács művét a Nemzeti Színház állandó műsordarabjává tette, s a szűk körű olvasóközönség helyett a széles néptömegek százezreinek közös élményévé emelte. Az 1879-ben bemutatott Csongor és Tüne után, 1883-ban Pulay immár másodszor nyúlt egy előadhatatlannak tartott irodalmi remekműhöz, s mindkét alkalommal sikerrel. Ma, amikor már a lekülönbözőbb epikai művek színpadra állítását is megszoktuk, s még Dante terzinái sem csengenek meglepően a bedíszítetlen színpadon, kilencven és távlatából már nem hat olyan merésznek és rendkívülinek Paulay kísérlete, pedig a maga korában, amikor az irodalmi és színpadi műfajok még mereven elkülönültek egymástól a köztudatban, kalandos vállalkozásnak, sőt forradalmi lépésnek minősült egy "könyvdráma" előadása."