HID 1938. november [antikvár]

Részlet: "Vannak a történelemben pillanatok, amikor a hamis eszmék egyszerre felszínre kerülnek. Hiszen sohasem tűnnek el teljesen, mindig ott lebegnek körülöttünk. De a hamis eszméknek is van konjuktúrájuk. Ilyenkor elbizakodva, hencegve mutogatják magukat az egész világ előtt. És ezekben a napokban sok embert elfog a vágy, hogy a hamis árral együtt úszom. A hazug eszmék és állovagok ilyen konjuktúrája van ma. "Nézze, uram, - mondja a becsületes polgár - mindent megpróbáltunk már. Nem ment. Hátha ez a mostani hazugság nem is hazugság, hátha mégis igaz... hisz milliók és milliók hisznek benne, mindenütt eredményeket ér el és egyre erősödik..., hátha mégis igaz...?" És megindul az ár. Az emlitett becsületes polgár, aki nekem régi jó barátjának négyszemközt csak annyit mondott, hogy talán igaz... - hirtelen élénken ágalni kezd. Hogy így, meg úgy, ez az esernyős ember mégis csak mecsinálta a békét, azok a nyilasok mégis csak okos emberek, és a zsidók megszervezték Párisban azt a gyilkosságot, hogy világháborút idézzenek elő, - ezért is vásárolták össze a búzát az egész világon..."