Híd 1967. január [antikvár]

Részlet: SZERTARTÁS Regény MAJOR NÁNDOR A száguMó hintó éppen aikkor érte utol Zádor Imrét a kihalt, sötét falusi utcán, amikor .a iközelben megszólalt a három hangon zengő toronyóra; megtorpant egy pillanatra, ráeszmiélt, hogy épp a sárga, karcsú emeletes ház előtt állt meg, a dárdás Viaskerítéis mögött, amennyire a homályban kivehette, imoist is gondozott jácint- és tulipánágyások díszelegtek, mint egykoron, s egy pillanatra már-már az ösztövér malmost is látta iroaga előtt, amint a földszinti 'tágas nappali aiblaikában álldogál, szúrós szemmel vizsgálgatjia az utcát, s féken tartott élvezettel szívja saját kezűleg töltött, íüsitiszűrős cigarettáját: nyilván ősi recept szerint aramásított szűzdohány parázslott benne, sziták, dobozoik, permetezők, mi minden kellett aUioz, „Micsoda szemét, mekkora pazarlás!", hárította el önérzetesen, ha valaki trafikkal kínálta meg, s mellény-zsebébe dugta a kezét, hatalmas órájával játszadozott lopva, amely régi veretű, majid félméteres .aranyláncon cs;ün,gött. Egy kis, fekete tábla bizionysága szerint a sárga épület időközben egészségházzá vedlett, s mert Zádorban felötlött, hogy másnap a sírboltot orvos jelenlétében kell ifelbontania, habozás nélkül bielépett a kapun. Hosszú évek múltán, aggastyán koráiban, midőn már végképp letelepedett !a tartomány szívében, a íolyóparton, gyakran felvillant ©lőtte: dőre véletlenen imiúlott — felháboirító, mily gyanútlanul lép át az ember küszöbökön! —, hogy akkorát fordult az élete sora. Húsz évvel az események után műveit már világszerte élénken vitatták a közgazdászok, s számtalan meghívást kapott katedrákra is, előadásokra is, aimjelyekre azionban !sohasem válaszolt, s fiatal tudósok, akik hébe-lkarba messzi földről elzarándokoltak hozzá, ökkal panaszolták fel, hogy az elvadult, szikár, ősz öreg, aki bizony jó egészségnek örvendett, s naponta pár ikiloimétert úszott a Diunán, aztán meg madártojást szedett a háza mögött elterülő kóoos erdőben, osak a vízben és !a fákat mászva hrj-landó eszmecserét folytatni, s akkor is nagy megszakításolkkal, mert hol ,a szedret dicséni elmélyült élvezettel, am'dlyre egy bokor tövében bukkant, hol a ihajdani szilaij sertéstenyésztésről értekezik a földre hullott imakk ürügyén, hol pedig az útjába kerülő parasztokkal áll le borról, esőről, takarmányról tereferélni, „Miondtam már, hogy bodzapálinkát főzzön, ha vesebajos", évődött az aggastyán, a parasztok meg összeszűkült szemmel igyekeztök kereket oldani előle.