Híd 1995. március [antikvár]

HID LIX. évfolyam, 3. szám 1995. március EGY HONVÉD NAPLÓJÁBÓL Vajda János az 1848-49-es téli bánsági hadjáratban NÉMETH FERENC 1848-ban az értelmiségiek, írók, költők közül is sokan fegyvert fogtak, és csatlakoztak az önkéntes nemzetőri csapatokhoz, akik közül néhány a szabadságharc bánáti hadrnűveleteiben is részt vett. Azokban több ismert irodalmár is harcolt. így amikor 1848. szeptember 2-án éjjel a Kiss Ernő és Vetter Antal alezredes vezette magyar csapatok elfoglalták a felkelők perlaszi (Perlez) táborát, a bihari önkéntesek között ott harcolt Arany János is mint nagyszalontai nemzetőr. Dávid András kutatásai nyomán derült fény arra, hogy 1848 novemberében Petőfinek is zászlóaljával együtt Bánátba, pontosabban Nagybecskerekre kellett volna érkeznie. A zászlóalj megérkezett ugyan, de Petőfi mégsem jutott el Becskerekre, mert a Honvédelmi Bizottmánytól néhány hetes távolmaradást kért, s így nem tette meg „a fáradságos és költséges utat Becskerekre". Nos, ha Petőfi nem is, de barátja és költőtársa, Vajda János 1848 augusztusától önkéntes közlegényként harcolt Bánátban, s végigküzdötte a roppant hidegről emlékezetes téli bánsági hadjáratot is, amelynek nevezetesebb eseményeit meg is örökítette önéletrajzi vonatkozású írásaiban. Egy honvéd naplójából címmel, 1869-ben Pesten jelentette meg a szabadságharcból származó emlékeit. Vajda János (1827-1897), a magyar költészet kiemelkedő alakja nem sokkal a szabadságharc kitörése előtt, 1844-ben kezdte meg irodalmi pályafutását. Mindössze 17 éves, amikor az Életképekben megjelent első verse. 1848-ban már a forradalmi ifjúság egyik lelkes tagja volt. Petőfi baráti köréhez tartozott, ahhoz, amelynek törzshelye a Pilvax kávéház volt. A Gina-versek szerzője aktív szerepet vállalt 1848 márciusának eseményeiben. Hogy is ne vállalt volna, hiszen Petőfi volt az eszményképe, ugyanazokért a célokért lelkesedtek mindketten. Egyik önéletrajzi