Historia elegantissima [antikvár]

Mielőtt a mikrofilológia" részleteiben elveszne a kedves olvasó, néhány mondatban összefoglalom, mi a célja a mostani kiadásnak, és miért olyan, amilyen. Mi indokolhatja ezt az újabb nekirugaszkodást, hogy három kritikai kiadás után összegezzem a széphistória szövegtörténetére vonatkozó ismereteinket? Elsősorban a filológusnak szóló kihívás, hogy az egyik legnépszerűbb magyar széphistóriának, két évszázad egyik legolvasottabb művének megkeresse azt a szövegét, amely a sok ponyván" árult kiadás közül a szerző elképzeléseit és szövegét leginkább megközelíti. Másodsorban a szerző személye iránti érdeklődés. Vajon az európai hírű erdélyi unitárius püspök munkásságában hol helyezhető el Boccaccio novellájának fordítása? Természetesen ez utóbbi kérdés egyelőre kérdés marad, hiszen Enyedi György életművének rendszeres földolgozása még csak az elmúlt években kezdődött meg, és egyelőre több a megválaszolatlan kérdés, kutatási feladat, mint a véglegesnek tetsző válasz. Fő feladatnak azt tekintettem, hogy a széphistória bonyolult szöveghagyományát tisztázzam és felvázoljam a szövegek egymáshoz való viszonyát, a sztemmát. Ennek kiemelt szerepét az indokolja, hogy még nem végezte el egyetlen említett kiadás sem az összes variáns vizsgálatát. Nem tekintettem azonban feladatomnak Philippo Beroaldo latin versének és a magyar fordításnak összevetését, mivel azt már két kiadásban is megtették. Nem foglalkoztam részletesen a Tankréd-" vagy Gismunda-motívum" európai elterjedésének részletes vizsgálatával sem, mert ezt már kielégítően elvégezte Henrich Arnold kiadásának előszavában.