Hit a harcban, remény a bajban [antikvár]

Z. Szalai Sándort erős érzelmi szálak fűzik a Tamási-életművhöz, melynek gondozásával Illés Endre bízta meg. Ő szorgalmazta - a szerző korábbi műveit, rádióesszéit és adaptációit ismerve - ennek a könyvnek a megszületését is, amely mindenekelőtt pontatlanságokat helyesbítő adataival és hamis legendákat oszlató elemzéseivel hívja fel magára a figyelmet. Az íróéhoz hasonló indíttatás, szellemi törekvés segítette az irodalomtörténészt a tájékozódásban, kutatásaiban. Z. Szalai Sándor korábbi kritikái, tanulmányai főként huszadik századi magyar írókról, kötük méltatlanul mellőzött vagy félreértett egyéniségekről (Gyóni Gézáról, Gellériről, Lengyel Jószefről, Sánta Ferencről, Szabó Pálról, Tersánszkyról) szóltak, két Gárdonyi könyve (Gárdonyi műhelyében, 1970, Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében, 1977) széles körben ismert. "Nem teljes monográfiát szándékoztam írni merev formák, időrendi vagy tematikai-műfaji felosztás szerint. Ám ha másképpen is, átfogó pályaképet szerettem volna adni Tamási Áronról - vallja a szerző. - A székely szülőföld, Farkaslaka írója lebegett mindig a szemem előtt, akit ma is sokan szeretnek és olvasnak, és szeretnének még jobban, emberközelből megismerni. Aki ábeli ésszel és fortéllyal »mindenen okulva tanít és holtig gyűjti a kedvet az élethet« Aki fiatalon megjárta Amerikát, de tehetségét, tudását csak itthon tudta hasznosítani. Aki vállalta a történelmi küldetést, több mint húsz esztendeig a kisebbségi sorsot. Aki arccal napkeletnek fordulva nyugszik a két cserfa között, s akinek a művei belesimulnak a világirodalom nagy áramlataiba."