Hitel 2017. január [antikvár]

Jateb-Köves Gyopárba Már megint részeg volt a pék - Már megint részeg volt a pék - jelentette ki Erika, ahogy letette a kenyeret az asztalra. Minden szombat reggel ugyanezzel kezdte. Ilyenkor friss kenyeret hozott Lászlónak, ami napokig kitartott az agglegény-háztartásban. A pék pedig a szóbeszéd szerint úgyszólván mindig részeg volt, korán kezdte a sütést, szinte még az éjszaka közepén, s mire kisütötte a malomkő forma kenyereket, csúnyán megégtek. A kifliket kitűnően készítette, a feltekert tésztarétegek, mint egy rétes, evésnél elváltak egymástól. Egyszer László kíváncsiságból maga is bement a pékségbe rendelés előtt. A régi faluközpontban volt a kis műhely. Már az utcáról meg lehetett érezni az illatokat. Odabenn meleg volt, és kovászszag, s a nagy kenyerek és gyönyörű kiflik mellett hímzéshez nyomott vásznakat is kínáltak árusításra. A pékműhely belsejéből kihallatszott egy férfi hangos fütyülése, a pult mögött egy barátságos nő szolgált ki. László elnézően mosolygott Erikára, aki láthatóan félretette előző napi háborgását. Gyorsan előkészítették a rendelőt, kivették a szekrényből a fogókat, a fúrófejeket, az injekciós tűt, az asztalra került a napló. Minden második szombaton rendeltek, ilyenkor csak a legsürgősebb eseteket látták el, és az egész délelőtt abban a szokásos önámításban telt, hogy ha „vége jó, minden jó". Ezen a napon a szokásosnál is kevesebben érkeztek. Erika szerint az utolsó szüretelések és háztáji betakarítások miatt. - Hiszen alig van néhány szőlős. Erika - csóválta fejét László. - Más még összeszedi a kukoricát, mi meg például a répát. Életem végéig nem akarok több répát látni, az biztos! Amikor az állomásnál járt legutóbb, László nem győzött csodálkozni azokon a fekete cukorrépa-hegyeken, melyek púpozva várták a sínek melletti rakodón, hogy felkerüljenek a vagonokra. „Ácsra viszik majd", mesélte Erika, aki maga is felvállalt férjével egy jó darabot a téesz-földek egyikén. László előre-hátra hintáztatta magát a görgős széken. Ha nem töltötte volna ki minden gondolatát Mártika, unatkozott volna, ám most még az újságra sem jutott figyelme. Egy idő után Erika meg is jegyezte: Jakab-Köves GyopáRKA (1971) Szombathelyen élő író. K-iiáiíi 2017. január 7