Bővebb ismertető
"űrjei ZoltánBőrön belüRáncok takarják előlem az életet. Barázdáik egy-egy reggelem. Szép vagyok, de csak kívülről látszom. A bőrön belül senki nem érinti csillagom. Az egymást ölelő héjak simák és édesek. Hagyma nő magából ilyen semmi-koszorúnak. Omoljanak egymásba hegyek, vonuljanak zöld szagú erdők, dübörgő gólemek a földeken, robbanjanak szupernóvák fekete ős-terekben, hasadjanak atommagok kristály-villanással, teljenek el pillanatok éger-suhanással, érkezzenek megváltók szirom-lebegéssel, én csak magamra várok, a világnak fénylő süvegében.MérhetetlenMetsző délutánok sorakoznak, mint az út menti fák. Várják a kihalást, türelmesek. Aki nem él, annak van ideje. Pontosabban nincs. És ez mérhetetlenül több annál, mint akinek van.
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)