Homeros Iliasa [antikvár]

Homeros. Homerosról, a költészet atyjáról, kinek világra szóló hatása a bibliáéval vetekedik, semmi bizonyosat nem tudunk. A mythosok ihletett dalosa maga is mythossá vált népe ajkán. Beszéltek róla regéket, de élete folyásáról semmit sem tudtak. Már a nevét is különfélekép magyarázták. Herodotos és Thukydides kezes-nek, tász-nak értelmezik; mások szerint Altes volt az igazi neve s akkor nevezték el Homerosnak, mikor megvakult, mert homeros az ión dialectusban vak-ot jelent. Csakugyan általában azt hitték felőle s máig is emlegetik, hogy vak volt. Erre az adhatott okot, hogy az Odysseiában szerepel egy vak lantos, Demodokos, a ki vakságáért kárpótlásul nyerte a múzsától az éneklés adományát. Azt hitték az emberek, hogy ebben a lantosban maga-magát rajzolta a költő. Továbbá a Homeros neve alatt fenmaradt Apollon-hymnus költője is azt mondja magáról, hogy vak, és Chios szigetén lakik. Az nem lehetetlen, hogy aggkorában megvakult, de hogy eredetileg nem volt vak, azt kétségtelenné teszik költeményei, melyek természet és emberi élet ritka megfigyeléséről tanúskodnak. Páratlan ember- és világismeretét avval iparkodik megfejteni a monda, hogy nagy és messze utazásokat tétet vele Egyiptomban, Itáliában, Hispaniában stb. Nem is lehetetlen, hogy vándoréletet élt és akkori énekesek (rhapsodosok) szokása szerint hol itt, hol ott zengte költeményeit. Épen ez lehet az oka annak, hogy húsz város is vetélkedett azon a dicsőségen, hogy ő szülte Homerost.