Bővebb ismertető
Történelmünk legviharosabb évének legszégyenletesebb napjaiban fogtunk hozzá ennek a világirodalmi lexikonnak elkészítéséhez. Akkor már tizenhét éve volt, hogy utoljára jelent meg irodalmi lexikon Magyarországon és tizenhét év az irodalomban nagy idő: írók és irányok tűnnek fel és le, buknak és diadalmaskodnak, tehetségek bukkannak fel és mondanak csődöt a lexikon csak akkor tudna a tehetség s az írás iramával lépést tartani, ha sohasem nyomtatnák ki. Ha volna egy szép palota s a termeiben szorgalmas munkatársak, tanárok, tudósok, írók és kritikusok napról-napra számon tartanák és följegyeznék a világ minden irodalmi eseményét, könyvét, íróját, színházát. Valóban, a lexikon igazán csak akkor jó, ha élő lexikon, hiszen az irodalom is él és az alkotás nem fejeződik be soha. Lexikont lezárni csak úgy lehet, ha mindjárt vállaljuk is a hiányosság, tökéletlenség és pontatlanság bűneit.Nekünk azonban számot kellett vetnünk azzal, hogy először is nincs ilyen tündérpalota, másodszor pedig a közönség mégis csak szeretne tájékozódni az írókról, irodalmi irányokról, s főképpen a legújabbakról, ha csak arra a néhány évre is, ameddig lexikonunk élő lexikon marad.